Egy igazi városi bringást erős érzelmi szálak kötnek járművéhez. Ezen nincs is mit csodálkozni, hiszen ezernyi emlék fűzi az embert a bringájához. Történetek, melyek a bicajunk nélkül egész mások lennének. De mit csináljunk, ha már üzemképtelenné vállik a jószág? Kidobni mégsem lehet.
A címben szereplő felszólítás számos módon értelmezhető. Vonatkozhat valamiféle gasztro-bíznisz indítására, különböző nemzeti ételkülönlegességek fogyasztására és persze úgyis, ahogyAnna Kevile Joyce és Agustín Nieto értelmezte.
Úgy tűnik az idei nyár a hirtelen ránk zudúló esők miatt (is) emlékezetes lesz. Nekem már legalább háromszor sikerült - szó szerint - bőrig ázni. Könnyebb az ilyen helyzetet elviselni, ha tudomásunk van sorstársakról. Ahogy mondani szokták a társ a bajban vígaszt tud nyújtani.
Párizst imádjuk és nem csak a Szajna parti kávézók miatt. Véleményünk szerint az arra járóknak, érdemes szemrevételezniük a falakat, a járdákat és egyéb utcai tereptárgyakat is. Ugyanis a párizsi street artisták is hozzáteszik a magukét.
A szabadidő eltöltésének számos módja létezik. Van aki a gasztro világban mélyül el, van aki extrém sportokat űz és persze olyan is, aki valamilyen különös fotóprojektet futtat, mint a Mackie házaspár.
Vajon mi történik, amikor a fénymásoló megbolondul? Mi rejtőzik a papírkupac mélyén? Van ott egyáltalán valami? Daniel Hougton egy egész világot képzelt a feleslegessé vált papírok alá.
Az esés utáni pillanat mindig egy kicsit szomorú, de egyben kissé vicces és meghökkentő is. Pontosan ilyen Sandro Giordan fotósorozata is. A "Szélsőségek - Testek sajnálat nélkül" sorozat meghökkent és elgondolkoztat.